Vega rakott káposzta répapörkölttel

A nap fűszere: "Volt valaha valami közös titkotok? (...) Próbáld ki, legyen egy közös titkotok, csak kettőtöknek. Amit rajtatok kívül senki más nem tud a világon. Akkor érzed majd, hogy ő te vagy, te pedig ő!" Karen Blixen

Ez most egy telitalálat kaja lett. Nagyon-nagyon ízlik. Ami nem is baj, mert egész héten ezt eszem. És még lehet, hogy fagyasztok is.

Hozzávalók:

savanyú káposzta,

főtt rizs,

sárgarépa,

hagyma,

só, bors, pirospaprika, tejföl,

A káposztát átmostam, kicsit felvagdostam, és olajon, fedő alatt pároltam. A hagymát apróra vágtam, olajon megdinszteltem, hozzáadtam a reszelt répát, és fedő alatt szintén pároltam. Só, bors, pirospaprika. A répát rizzsel kevertem. A jénaiba tettem egy réteg káposztát, rá egy réteg rizses répát, majd tejföl. Ezt ismételtem mégegyszer, majd a tetejét káposztával és tejföllel zártam. 180 fokos sütőben 25 percet sütöttem.

Teljes kiörlésű rusztikus kenyér

A nap fűszere: "Ne rágódj azon, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?" Elif Safak

Ezt a kenyeret még szilveszter napján sütöttem. Nem a vendégeknek szántam, hanem arra, hogy legyen kenyérkém az új év elején. S mivel a sütő nagyüzemben működött, ezért gondoltam, hogy még ezt a kenyeret is belecsempészem. Elég jól sikerült, bár kicsit aggódtam a teljes kiörlésű liszt viselkedése miatt. Nem lehetett rá panasz. Egészen jól viselkedett. Bezzeg én...vajon, hogy lehetek annyira béna, hogy kb. százszor "olvastam" el a receptet, hogy mit, hogyan...és minden alkalommal felületesen. Mert ugyanis egy fázist nem sikerült a tudatomig eljuttatni...vagyis, hogy át kellett volna gyúrni a kenyeret, mielőtt megsütöm. Én meg szépen a masszát...gyuratlanul, átmozgatás nélkül placcsintottam a tálba bele. És amikor már betettem a sütőbe, akkor esett le, hogy b*zmeg...b*zmeg...elb*sztam. Óóóó. Át kellett volna gyúrni. Vajon ha most kiveszem a sütőből még megmenthető??? Nem vettem. Imádkoztam. És végül egész jó lett. Szeletelve, fagyasztva még mindig eszem pirítósként.

Hozzávalók:

1 bögre fehér liszt,

1,5 bögre rozs liszt,

0,5 bögre graham liszt,

1,5 bögre víz,

1,2 kk kicsit kevesebb szárított élesztő,

1,5 kk só,

A száraz hozzávalókat elkevertem, majd a vizet is hozzáöntöttem, és fakanállal párszor átkavartam, hogy nagyjából összeálljon a tészta. Lefedve egy éjszakát meleg helyen tartottam. A sütéshez egy jénai tálat 250 fokos sütőben melegítettem (amíg a sütő fel nem melegedett a kívánt hőfokra). A tésztát nem gyúrtam át, de át kellett volna és 30 percet pihentethettem volna. A meleg tál aljára kevés lisztet szórtam és beletettem a tésztát, s lefedve 30 percet, fedetlenül szintén 30 percet sütöttem (a teljes kiörlésű liszt miatt volt a második fázis ennyi idő, eredetileg 20-25 perc kellett volna).

Na ezt kapd ki Freud!!!

Basszus. Szoktam össze-vissza álmodni. No de most éjszaka. Ez sok mindent überelt. Gondolkodtam is, hogy egyáltalán leírjam-e. Fura álom volt. De mivel azt mondják, hogy ha az ember elmondja az álmát, akkor nem teljesül. És ez ne teljesüljön:).

Nagyon konkrétumokra ugyan nem emlékszem. Csak arra, hogy könnyes szemmel ébredtem. S mi is volt az álom???

Anyu összejött egy sráccal, akivel olyan három éve volt egy pár hónapos kapcsolatom. A családom nem is ismerte. Anyu sem. Jófej volt a srác, meg minden, de azóta nem sokszor jutott eszembe. Erre derült égből jön ez az álom. Hogy anyu összejött vele. (zárójelesen jegyzem meg, anyu és apu boldog házasságban élnek:). Tehát akkor mi vaaaan??? De miért? Hogy? Vátdöfák??? Hogy a jófenében jöhetett ez a sületlenség?? Csak arra emlékszem, hogy iszonyat nyomasztóan ébredtem, pilláim között könnyekkel, s nem is tudom, hogy miért voltam annyira bánatos. Azért mert anyu....vagy azért mert a srác? Huhhh...azért kiváncsi vagyok mit jelenthet ez? Vagy hogy jelent-e valamit? Ez valami freudi analízis után kiált...

Vérnarancsos gumiszerű izé

A nap fűszere: "Szerelem: egyetlen szó, egy leheletfinom dolog, nem élesebb vagy hosszabb egy élnél. Az is: él, penge. Belevág az életed közepébe, mindent kettészel. Előtte és utána. A világ széthullik a két oldalra." Lauren Oliver

Pár nappal ezelőtt láttam ezt a receptet egy blogon, ahol japán édességként lett megnevezve (Uirou). Én nem merem annak nevezni. Még édességnek sem nagyon. Inkább valami vicces fura izének. Olyan gumiszerű izének. De végülis meglepően sikeres volt. Ennek ellenére azért ez egy eléggé megosztó izé:).

Hozzávalók:

10 dkg liszt (eredetileg 8 dkg búza és 10 dkg rizs liszt kellett volna),

10 dkg kristálycukor,

3,5 dl narancslé,

2 kk vérnarancs aroma,

A lisztet a cukorral elegyítettem, majd a narancslevet fokozatos kevergetés mellett hozzáadtam. Habverővel kevertem, így sikerült csomómentes masszát varázsolnom. Arra számítottam, hogy a narancslétől naracssárga színe lesz, de nem lett. Ezért gondoltam egyet és vérnaracs aromával színeztem még. Ez kicsit segített a színén. És az ízén is. Enyhén szappaníze lett:).

A löttyöt egy mikrózható edénybe tettem (persze aki ebben keveri az mosogatnivalót spórol), amit lefedtem (csak rátettem a tetejét, nem pattintottam rá), és a mikró legmagasabb fokozatán 7 percet melegítettem. Vigyázni a forró gőzre, amikor kivesszük! Kint hűlni hagytam, majd hűtőbe tettem. Tálalás előtt kókuszreszelékkel szórtam meg.

Színes keksz - kakaós, narancsos

A nap fűszere: "Sohasem késő feltenni magunknak a következő kérdést: Vajon készen állok rá, hogy megváltoztassam az életemet, és én magam is megváltozzam? Nem számít, mennyi idősek vagyunk, és mi minden történt már életünkben; teljesen megújulhatunk." Elif Safak

(ez kicsit bizar kép...:)

Még mindig hétvégi program a kekszsütés. Szokás szerint kicsit bénáztam, és nem lett teljesen olyan, mint amilyennek képzeltem. Nem tudom miért...de néha még mindig van bennem némi bizonytalanság sütés közben. Elóvatoskodom valahogy. Pedig ha mást nem, azt bizton állíthatom, némi rutimon azért akad.

Hozzávalók (24 db):

Világos tészta:

15 dkg liszt,

1/2 kk sütőpor,

1 csipet só,

7,5 dkg kristálycukor,

7,5 dkg hideg, felkockázott margarin,

1 narancs reszelt héja,

2 ek narancslé,

1 tojássárgája,

Sötét tészta:

15 dkg liszt,

1/2 kk sütőpor,

1 csipet só,

7,5 dkg kristálycukor,

7,5 dkg hideg, felkockázott margarin,

2 ek narancslé,

1 kk narancsvirág kivonat,

2 ek kakaópor (cukrozatlan),

1 tojássárgája,

A kétfajta tésztát külön-külön összegyúrtam úgy, hogy minden hozzávalót egy tálba öntöttem és kézzel, kicsit nehézkesen egységes tésztává nyomorgattam. Fóliába téve hűtöben pihetettem kicsit. A világos tésztából enyhén lisztezett felületen kb 30 centis rudat formáztam, a sötét tésztát szintén kicsit lisztezett felületen sodrófával 30*15 centis amőbává lappá nyújtottam. A rudat a sötét tésztára tettem és feltekertem (jó bénán:). Kevés kókszban megforgattam a rudat, éles késsel pedig kb.fél centis szeleteket vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon 15 percet sütöttem.

A recept innen.

Tejfölös póréhagymás kelkáposzta leves

A nap fűszere: "Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet." Edmonde Charles Rouxe

Először korhely levest akartam. De inkább ez lett belőle.

Hozzávalók:

kelkáposzta,

póréhagyma,

vöröshagyma,

zeller,

leveskocka,

tejföl,

bors,

Az apróra vágott vöröshagymát és a felkarikázott póréhagymát olajon megdinszteltem. A vékonyan felvágott kelkáposztát is kicsit lepirítottam, majd felöntöttem vízzel. Zeller is bele. Puhára főztem, fűszereztem, majd a tejfölt kevés leves lével elkevertem, hogy ne a lábasban csapódjon ki, majd amikor már átvette a hőmérsékletet az lábasban lévő leveshez kevertem.

Héjában főtt krumpli így...meg úgy

A nap fűszere: "Aki nem ismeri a jobbat, annak a jó a legjobb." Khaled Nashwan

Újabb kedvencre akadtam. Egyszerű, gyors és szinte bármi felhasználható hozzá. Mondjuk azért egy krumpli mindenképp kell. Néha rájövök....illetve tudom is. Igényes vagyok a kajára. De ugyanakkor szinte bármilyen egyszerű dolgot is nagy-nagy élvezettel tudok elfogyasztani. Azt hiszem ez (is) megkülönböztet az emberek nagy átlagától. És erre büszke vagyok. Nekem egy héjábban főtt krumpli...akár fűszeres tejföllel...mennyei manna lehet. És ilyenkor tudom sajnálni a sok-sok embert, hogy csak habzsolnak. Finnyáskodnak. S nem tudják megbecsülni az egyszerű és finom dolgokat. Jó. Persze ez is relatív...

A krumplit héjában megfőztem, kisebb kockákra vágtam.

Ettem egyszer márványsajtos öntettel, amihez tejfölbe márványsajtot morzsoltam, majonézt nyomtam, borsot tekertem és lilahagymát aprítottam. És petrezselyemmel túrbóztam.

Ettem másodszor sütőtökös krémmel, amihez fetás sütőtökkrémet használtam, erős psitával feltúrbózva.

Egyik jobban esett, mint a másik.

De komolyan.

Kókuszos keksz

A nap fűszere: "A könnyebb utat mindig könnyebb választani, ezt hívják menekülésnek, de van egy rossz hírem: a könnyebb úton soha nem lehet olyan sikerélményeket szerezni, amelyek önbizalmat adnak." Csernus Imre

Mostanában a kekszsütés az új mániám. Ugyanis rájöttem, hogy milyen jó is az, ha néhány darabot megtartok magamnak és dobozban tárolva naponta egyet-egyet eszegetek belőle. Ez a kókuszos keksz a napok elteltével talán még finomabb is volt, mint eleinte. Vagy csak én voltam mindig nagyon éhes amikor ettem.

Hozzávalók (36 db):

200 g margarin,

240 g liszt,

2 tojás,

16 púpozott ek krisztály cukor (sztem kicsit kevesebb is elég lett volna),

16 púpozott ek kókuszreszelék,

A liszthez hozzáadtam a tojást, a cukrot, a kókuszt, és a hidegen felkockázott margarint, majd tésztát gyúrtam az egészből, amit folpackba csomagoltam. 1 órát állt a hűtőben, majd lisztezett felületen hengert formáltam belőle és késsel kb fél centis szeleteket vágtam. Mivel kicsit elvesztették a kör alakjukat vágás közben, ezért kézzel csinosítottam még őket, hogy kekszesebbek legyenek. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokra előmelegített sütőben 20 percet sütöttem. Két tepsinyi volt. Az a tapasztalatom, hogy finomabb, ha egy kicsit már elkezd pirulni. Ízesebb és ropogósabb.

Recept innen.

Vöröslencsés spagetti

A nap fűszere: "Képesnek kell lenned arra, hogy egyedül is elérd a boldogságot, és képesnek kell lenned arra is, hogy emberek között légy boldog. Boldognak kell lenned a bensődben, és boldognak kell lenned a kapcsolataidban is. Gyönyörű otthont kell teremtened, belül és kívül egyaránt." Osho

Az ötlet épp nem volt rossz. De ha kicsit jobban odafigyelek a fűszerezésre, akkor még ehetőbb lett volna. Így is elfogyott, de nem volt teljes mértékű az élvezet. Sztem máskor is készítem majd, de akkor nem összecsapósban játszom.

Hozzávalók:

spagetti tészta (teljes kiörlésű lisztből),

vöröslencse,

paradicsomszósz,

só, chili, némi indiai fűszer,

A lencsét átmostam és dupla adag vízben fedő alatt puhára (kellett volna) főztem. Hozzántöttem a paradicsomszószt, fűszereztem (de még jobban kellett volna) és kevertem a tésztával.

Aszalt áfonyás szezámmagos keksz

A nap fűszere: "Már nem az vagyok, aki arról álmodozik, hogy ez vagy az lesz belőle: egyszerűen csak vagyok." Paulo Coelho

A Slice-and-bake cookie receptje innen.

Hozzávalók (kb. 30 db):

2 csésze liszt,

1/2 kk sütőpor,

1/2 kk só,

140 g margarin (de vaj kellett volna, mert így nem lett igazán porhanyós),

1 csésze kristály cukor,

1 tojás,

1 tojássárgája,

5 kk szezámmag,

100 g aszalt áfonya,

A száraz hozzávalókat összekevertem. A mikróban közepesen megolvasztott margarint kikevertem a cukorrral, majd a tojásokkal, majd hozzáadtam a lisztet, végül a szezámmagot és az áfonyát is. A tésztát folpackra halmoztam és hengert formáztam. Becsomagolva elvileg egy éjszakát kellett volna a hűtőben állnia, gyakorlatilag pár órát állt. Kb. fél centis szeleteket vágtam belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 175 fokra előmelegített sütőben 20 percet sütöttem.

Tapasztalat: a szezámmag kevés volt bele, mert szinte alig érződött. Margarin helyett vaj kellett volna, mert így nem porhanyós keksz, hanem kicsit szivacsos sütiszerűség lett belőle. De persze mindezek ellenére, azért mindenki dícsérte:).