Vega savanyú káposzta

A nap fűszere: "A következtetés levonása az a pont, amikor belefáradsz a gondolkodásba"

Valamelyik nap egyik kollégám székelykáposztát evett. Nagyon megkívántam. És mivel volt itthon savanyú káposzta, így alkottam valami hasonszőrűt. Szóját nem akartam bele tenni, pedig az lett volna a kézenfekvő, de próbálom mellőzni, hisz egészségtelen. Valami azonban kívánkozott bele, hogy az illúzió meglegyen...gondoltam párat...répát reszeltem. És tényleg igaz. Nem csak a szánkkal, a szemünkkel is eszünk. Plussz ízt ugyan nem csempészett bele a répa, de látványnak viszont...ott volt a helye.

Hozzávalók:

vöröshagyma,

sárgarépa,

savanyú káposzta,

árpagyöngy,

pirospaprika,

barbecue szósz (elhagyható, kiürülőben lévő üveget "mostam" ki vízzel),

tejföl

A hagymát apróra vágtam, olajon megdinszteltem. A répát nagyobb lyukú reszelőn lereszeltem, és a hagymához adtam. Egy kicsit pároltam, a híg barbecueval felöntöttem, pirospaprikáztam. A savanyú káposztát kicsit átmostam, felvagdostam, majd azt is hozzáadtam. Kevés vizet ráöntöttem, és fedő alatt kb 30 percet pároltam. Az árpagyöngy még egy régebbi főzésből maradt, amit lefagyasztottam, és most kiengedtem. A vége előtt kb 10 perccel a káposztához adtam, hogy átvegye az ízt. (ha nem lett volna a fagyasztott árpagyöngy, akkor külön megfőztem volna, nem a káposztával együtt. amíg megpuhul az kb. egy óra). A végén tejföllel tálaltam. És annyi lett, hogy még három napig eszem:)) 

Diós mogyorós csokis lembas

A nap fűszere: "Köztudott, hogy a szemek beszélnek. Két idegen minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedheti kölcsönös érdeklődését és vonzalmát egyetlen pillantásban." Deniel Quinn

Bárcsak azt írhatnám, hogy megtaláltam az elveszettnek hitt kedvencemet. Igaz, ezt írhatom is. Mert megtaláltam az interneten a receptjét. De, hogy elrontottam...az már biztos. Vagyis a receptet ugyan megtaláltam, de tartok tőle, az én régi kedvencem már örökre eltűnt. De kezdem az elején...

E.e....vagyis Egyedüllétem előtt kedvencem volt ez a süti. J.O főzős műsorában láttuk. A receptet lejegyzeteltük. És elkészítettük (vagyis inkább a férjem, akkor én még nem voltam nagyon aktív konyhai résztvevő).  Nagyon ízlett. Odáig voltam érte (amikor egy kis ideig kint laktam Bécsben és férjem kijött meglátogatni, ezt sütötte nekem). Neve nem volt. Nem tudtam, hogyan nevezzem, s mivel akkor épp előszeretettel jártam Középföldén (Gyűrűk Ura), így kézenfekvő volt, hogy lembasnak hívjam (tündék által sütött eleség, amit Frodóék vittek magukkal a nagy útra). A leírt recept valahol...talán a költözéskor elveszett. S nekem minden vágyam volt (kis túlzással persze:), hogy én is süssek ilyet. De annak ellenére, vagy épp azért mert akkora volt bennem a várakozás, meg talán az emlékek nyomása, hogy kicsit slendrián módon készítettem el. Végülis rossz éppen nem lett, de sajnos fényévekre volt attól, amilyennek lennie kellett volna. Placsnik lettek, ahelyett, hogy gombócosabbak maradtak volna. Kiszáradtak. Teasütinek teljesen jó lett. Az ízével sem volt igazán baj. De én tudom milyennek kellett volna lennie, s így nem voltam megelégedve vele.

Azért leírom ide, hogyan csináltam. Sosem lehet tudni. Hátha egyszer újra megpróbálom.

Hozzávalók (50 db, az eredeti recept másfélszerese):

7 fél cup liszt,

1 kiskanál szódabikarbóna,

1 kiskanál só,

1,5 cup olvasztott margarin (na most azon gondolkodom, lehet, hogy csak 1 cupnyit tettem bele???...bakker. mindig elszámolom magam a hülye fél cup-os mércém miatt)

5 fél cup kristály cukor,

1 kiskanál vanília aroma,

3 tojás,

1 cup megtört dió,

1 cup megtört sós mogyoró (igen...sós),

40 g tejcsoki (azért tej, mert még mindig sok van belőle tartalékban. egyébként kizárólag ét csokival csinálnám)

A tojásokat a cukorral és az olvasztott margarinnal, vanília kivonattal kikevertem. Száraz hozzávalókat hozzáadtam. A végén már nagyon nehéz volt a robotgéppel keverni. A diót, mogyorót mozsárban megtörtem, a csokit felaprítottam, majd próbáltam a masszához keverni. Nehéz volt, mert a tészta tömör volt. Valahogy azért beleügyeskedtem. Kézzel golyókat formáztam, és sütőpapíros tepsibe tettem (1-1,5 centis távolságot kell hagyni, mert nőnek...elterülnek).  Lehet, hogy ott (is) rontottam el, hogy a hőfokot nem jól határoztam meg. Először 170 fokon sütöttem, aztán felvettem 200 fokra. Akkor lapultak nagyon el. Persze az igazi baj az volt, hogy nem számoltam át az eredeti receptben megadott 350 fahrenheit fokot. Talán jobb lett volna ha ezt megteszem. (most néztem meg. 176 C fok...akkor az elején nem tévedtem olyan nagyon. minek tekergettem???). A sütési idő 12-15 perc.

Ez az eredeti recept.

Dijoni mustáros spagetti

A nap fűszere: "Ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Ó, Istenem, ezt nem lehet szóval elmondani. Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!" Emily Bronte

Egyik hétvégén B barátnőm nálam aludt. Szombaton együtt kotyvasztottuk ezt a tésztát. Szó szerint kotyvasztottuk:).

Figyelj...szerinted mi lenne, ha nem paradicsomos, hanem tejfölös tésztát csinálnánk? OK.

De mi lenne, ha kevernénk bele dijoni mustárt is? Szerintem OK.

Jó. De van felbontva kefír és joghurt. Ne tegyünk inkább azt bele tejföl helyett? Próbáljuk meg.

Egy kis borsó mehet bele? Naná.

Van kókusztej is felbontva. Megpróbáljuk? Mi bajunk lehet.

Szerinted elég mustáros? Szerintem mehet még bele. Meg egy kis joghurtot még elbír. Ohhh...szuper. Akkor ez kész is:)

Hát kb. így zajlott:)).

Hozzávalók:

vörös hagyma,

fokhagyma,

sárgarépa,

gomba,

zöldborsó,

kefír és natúr joghurt,

magos dijoni mustár,

kókusztej (elhagyható, nem érződött),

curry por, só, bors,

spagetti,

A felszeletelt hagymát wokban olajon dinszteltük.  A fokhagymát kis reszelővel belereszeltem. B képes volt zsülienszerűre vágni a répát...nekem ehhez sosincs türelmem. Ezt hozzáadtuk a hagymához, majd jött a gomba és a borsó (ezt kicsit elb.sztuk, mert kemény maradt. bár valljuk be, tényleg nehéz dolog a borsót puhára főzni:). A kefírt, joghurtot összekevertük a mustárral, belekevertük a többi fűszert és a zöldségekhez adtuk. Hagytuk rotyogni, majd amikor túl sűrű lett a szósz még joghurttal felöntöttük. A végén még mindig sűrű volt a szósz, így kis vizet is adtunk hozzá. Így lett tökéletes az állaga. A kifőzött tésztával összekevertük, és már kész is volt a nagy csoda. Ettük, mint a vett malac:)))

Mindennapi reggelinket add meg nekünk ma

A nap fűszere: "Vannak igazságok, amiket a múlttal együtt el kell felejteni, ha az ember élni akar ebben a világban." Wass Albert

Nem véletlen a címválasztás. Bár miért is lenne véletlen:). Szinte minden egyes reggel ezt reggelizem. Kis különbségekkel, de az alapvető koncepciótól nem jelentősen eltérve. Hétköznaponként csak összedobom a szárazanyagokat, és az összevágott gyümölcsöket, bent a munkahelyen pedig felöntöm tejjel. Hétvégente banánturmixot készítek, és azzal öntöm fel. A fő-fő lényege, hogy miután a tejjel, vagy turmixszal felöntöttem kb. egy órát...ha nagyon éhes vagyok fél órát állni hagyom. Ezalatt a pelyhek kicsit megpuhulnak és pont olyan lesz az állaguk, hogy jó:).

A másik "titka" a jó összeállításnak, hogy eltaláljuk a folyadék mennyiségét, ne ússzanak túlságosan a pelyhek, de azért legyen mit beszívniuk. Roppant fontos titok:)). De tényleg...:).

Ja. És még egy titok. De ez már nem az elkészítéssel függ össze. Úgy érzem, enélkül a reggeli nélkül nem fogok működni egész nap. Úgy gondolok rá, mint egy energialöketre, ami életet lehet belém, és túlélésre sarkall. És az sem mindegy mikor fogyasztom. Reggel edzés. Aztán irány munkahely. Felöntés (tejjel:), és 10 órakkor, vagy néhány perccel később jöhet az energiabomba.

Amik bele kerülnek:

1 kivi,

fél narancs,

fél alma,

ha nem turmix, akkor fél banán,

ezek néha megspékelődnek további gyümölcsökkel, pl. ananásszal, mangóval, szőlővel.

müzli (szigorúan natúr, semmi hozzáadott fityfene, semmi cukor),

kölespehely,

örölt lenmag,

búza korpa,

édesítőszer,

Az elkészítést nem írom le, sztem kitalálható:)).

Vámpír-enciklopédia 3.

A nap fűszere: "Ha te voltál már valaha igazán legyőzve, akkor tudod, hogy mire gondolok. Amikor téged igazán megvertek, rájössz, hogy te csak egy bőr boríték vagy, egy könnyen átszúrható boríték, ami sok folyékony és néhány szilárd szerkezetet tart össze, melyek ettől a bánásmódtól egyszerűen összezúzódnak és betörnek" Charlaine Harris

Elérkeztem a sorozat utolsó részéhez...(egyelőre...amíg új forrást nem fedezek fel:). Hát akkor lássuk, milyenek is azok a vámpírok, akik köztünk élnek....felvállalták "másságukat"...és szintetikus vért isznak.

Először is nagyon-de-nagyon dögösek (bár ez minden forrásom szerint így van:). De miért is ezzel kezdtem??? Hisz nem ez azért a legfontosabb ismérvük. Viszont nem tehetek róla....Erik a vámpír úgy levett a lábamról, hogy ez volt az első (utáni:) gondolatom, amikor a forrásom vámpír nézeteit elemezni kezdtem.

Ők azok a vámpírok, akikről tudjuk, hogy köztünk élnek. Japánban kifejlesztettek egy szintetikus vérkészítményt...üdítőt...a True Blood-ot, aminek köszönhetően már nem szorulnak a mi vérünkre, civilizáltan is meg tudják oldani szükségleteik kielégítését. Már ha akarják...Mert nem mindig elégszenek meg a pótlékkal. Azt mondják, az emberi vér sokkal-sokkal finomabb...

Elég jól beilleszkedtek az emberek közé. Van tévécsatornájuk. Nekik kialakított speciális szállodájuk. És még a repüléshez is külön légitársaság jött létre, aki garantálja számukra a biztonságos megérkezést. Mert hát vannak fanatikusok, akik nem tudtak megbékélni a tudattal, hogy a vámpírok köztünk élnek, és bizony megpróbálják öldsni őket rendesen.

A legendák igazak. Élőhalottak. Sokszor koporsóban alszanak. Nem bírják a napfényt. Nem bírják az ezüstöt. És nem igazán tesz nekik jót, ha karót szúrnak a szívükbe. Éppen ezért, ha tartasz tőlük, mindig legyen nálad egy jó vastag ezüst lánc, amivel meg tudod béklyózni őket. De vigyázz...agyafúrtak ám, nem megy ez olyan könnyen. Másképp is meg tudod őket sebesíteni, de nagyon gyorsan gyógyulnak, nehéz rájuk halálos csapást mérni.

Saját kis társadalmuk van, serifekkel, királyokkal, királynőkkel. Számít, hogy ki volt a térítőd, és számít, hogy hány éves vagy. Nagyon erősek. Nem esznek, nem isznak...csak true blood-os üvegeket...vagy embereket csapolnak. A vámpírok vére tiltott élvezeti szer. Ennek megfelelően már kialakult a feketekereskedelme is. Ha iszol egy vámpír véréből sokkal gyorsabban meggyógyulsz...érzékeid kiélesednek...szinte ragyogni fogsz.

Szerelem...szex. Ez is az életük része. Ami fura, mert hogyan lehet az életük része, ha halottak??? Tehát szerelem...szex. Tudnak...teszik...jók benne.

És kapaszkodjatok meg...nem csak vámpírok élnek köztünk. Nem csak ők alkotják a Föld misztikus oldalát. Vannak alakváltók, akik valamilyen állattá tudnak átváltozni, vannak vérfarkasok, vannak koboldok, és vannak bachánsnők. Ez utóbbiakkal igazán nem ajánlott összefutni. Bár lehet, hogy egy jó kis orgiában vehetsz részt, de vészesen rabul ejtheti az elmédet. És akkor jajj neked. Se önkontroll, se tisztánlátás, sesemmi (tuti péntekenént engem is rabul ejt:).

/forrás: Charlaine Harris - True Blood- Inni és élni hagyni/

Holle hopp

Ma holle anyó nagyon bőkezű volt. Nem is tudom mikor láttam ekkora hóesést. És sőőőt...nem csak ma volt bőkezű. Ez a tél...ez igazán holle hopp:)).

Szösszentek

Ma bulizás helyett az itthon melegét választottam. Pedig nagyon rajtam van a mehetnék. Félénk vagyok...de hódítani akarok:)). Csak úgy gondoltam, rám fér egy kis szünet. Nem akarok belefásulni a bulizásba...hódításba. De most azért hiányzik. Még jó, hogy fáj a fejem...így legalább van ami itthon tartson.

Szösszentek

Ma reggel végre elértem a kitűzött 64 kilót:). Szing hálelúja!!!:))) De azt hiszem itt nem állok meg...reszkessetek régi ruhák...jövök...illetve fogyok:)).

Favorit salátám

A nap fűszere: "Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de ha jók vagyunk, nem vagyunk mindig boldogok" Oscar Wilde

Szinte mindennap ezt vacsorázom. De már azon töröm a fejem, hogy talán holnap ebédre is ezt eszem:). Jaaa...jól látjátok. Nem mindig törekszem a változatosságra:).

Hozzávalók (1 ÉN adagom):

1 sárgarépa,

1 cékla,

fél alma,

1 tk magos dijoni mustár,

1 tk méz (amíg el nem fogyott levendulás),

1 ek borecet (kb. mert önteni szoktam, és mindig túlöntöm. de engem nem zavar, hogy túl ecetes),

1 ek oliva olaj,

1 gerezd fokhagyma,

gyömbér,

trappista sajt,

szezámmag, lenmag,

/és most úgy tervezem, holnap megpróbálom milyen, ha adok hozzá egy kis fahéjat. igen. jól olvassátok. valamiért ma azt éreztem, hogy ki kell próbálnom így is. hát majd kiderül, hogy helyes megérzés volt-e:)/

A mustárt, a mézet, az ecetet, az olajat összekeverem, belereszelem kis lyukú reszelőn a fokhagymát és a gyömbért. Addig míg a zöldségeket lereszelem kicsit összeállnak. A répát, céklát, almát pucolás után nagyobb lyukú reszelőn reszelem (az alma héját menet közben megeszegetem). Az öntettel meglocsolom a reszelt zöldségeket, rászórom a magokat, és vágok még rá a trappista sajtból. Imádom. Nem tudok betelni vele:). Szinte minden falatnál érzem, hogy feltölt energiával...táplál...és az egészségemre válik:).

Utólag:

Kipróbáltam a fahéjas verziót. Legközelebb is így készítem:). Passzol a dijoni mustárhoz:)

Banános aszalt sárgabarackos tégla

A nap fűszere: "Ráeszmélt, hogy egész életében mások eszményeit követte, melyeket szavaikkal vagy írásaikkal ültettek el a lelkében, ahelyett, hogy a maga szíve vágyára hallgatott volna. Életpályáját mindig az irányította, hogy mit kellene tennie, nem pedig az, amit teljes szívéből szeretett volna megtenni. Mindig a jövőben élt, és a jelen állandóan kicsúszott a markából. Az eszményei? Arra a vágyára gondolt, hogy az élet ezernyi, semmitmondó tényéből bonyolult és gyönyörű mintát szőjön. De hiszen láthatta, hogy a legegyszerűbb rajz egyszersmind a legtökéletesebb is: amikor az ember születik, dolgozik, megházasodik, gyermekeket hív életre, és meghal! Meglehet, hogy aki megadja magát a boldogságnak, vereségbe nyugszik bele. De ez a vereség bizony sok győzelemmel fölér." William Somerset Maugham

Tervezgettem-tervezgettem, hogy valamilyen banános sütit készítek. Aztán a spar nemes intézménye visszavetette a projekt megvalósítását, mert nem kaptam banánt. Zamat és illatnál olvastam egy kiváló receptet. És végül, amikor banánhoz jutottam jól meg is valósítottam:)....kicsit átdolgozva.

Hozzávalók:

120 g aszalt sárgabarack (bele mehetett volna a 200 g-os csomagnyi)

2 tojás,

75 g kristály cukor,

2 ek méz,

100 g olvasztott margarin,

3 banán,

225 g liszt,

1 sütőpor,

50 g tejcsoki,

Az aszalt barackot felaprítottam, és gyümölcsteában 20 percig áztattam, hogy szépen megpuhuljon. A tojásokat a cukorral és a mézzel kikevertem, hozzáadtam az olvasztott margarint, majd a villával megtört banánokat. Ezután beleraktam a lisztet és sütőport, majd végül a lecsöpögtetett barackokat és a felaprított csokit. Érdekes állagú (a banán miatt), szinte krémes tésztát kaptam végül. A tégla alakú formát kicsit kivajaztam, sütőpapírral béleltem (a vajazás azért kell, hogy a papír szépen odatapadjon a formához). 160 fokra előmelegített sütőben 1 órát sütöttem. A végén tűvel megszurkáltam, hogy tényleg átsült-e (igen), majd amikor kihűlt a papír segítségével szépen kiemeltem a formából.

Az eredeti recept cukormázat ír a tetejére. De én inkább csokival dobtam fel a belsejét, a cukormázat pedig elhagytam.