2007. november

Újabb saláta a palettámon. Kapros-Juhtúrós saláta

A nap fűszere: „Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog…!” Kierkegaard

Talán. Sőt biztos, hogy ez az egyik legegyszerűbb salátám. Anyuval bevásárolni voltunk, és nagyon megkívántam a juhtúrót. Vettem belőle egy darabot. De otthon már nem tudtam mit is kezdjek vele, azon kívül, hogy elmajszolgatom. És akkor megkívántam a sültkrumplit. A fagyasztott félét, amit sütőben is ki lehet sütni. De én azt leginkább majonézzel és barbeque szósszal szeretem. Itt jött a gond :). Vagyis akkor most mit is tegyek a juhtúróval??? Kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy legyen belőle salátaöntet. És a döntés 10 pontos volt (persze 10-es skálán).

Annyit tettem mindössze, hogy egy darab juhtúrót egy doboz natur joghurttal összekevertem, és a szárított kapromból jó sokat hozzáadtam. Zacskós salátmix pedig szinte mindig van otthon.

Persze azóta már kombináltam a dolgot, mert tegnap este már nem elégedtem meg azzal, hogy csak a salátát használom, hanem tettem bele paradicsomot, répát és apró kockára vágott, és olajban krémesre sütött padlizsánt is. És így is nagyon finom volt.

Tehát újabb saláta került a palettámra. Mily meglepő?! Most ez lett a kedvencem :))))).

Fáj az elkerülhetetlen

A nap fűszere:

Elmentél tőlem
S én hagytam menj csak el
Hiába lett volna minden
Ki menni akar, azt hagyni kell
Mosolygott hozzá az arcom
De mögé senki sem néz
Játszani a közömbös embert
Most látom csak, milyen nehéz
Elmegyünk egymás mellett némán
Két szemed rám nevet
Mosolyogva köszöntelek én is
De hangom kicsit megremeg.
Különösek vagyunk mi, emberek
A lelkünk sír, az arcunk nevet
Azt hisszük másokról, boldogok talán
S irigykedünk néhány vidám szaván
De nem vesszük észre
Dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében." Dante Aéigbiere

A tegnapi napomról csak ennyit. Este a tesómmal megittuk a másik 2007-es boromat, a Vylyan rosét. Is.  Nem véletlenül. Nagyon kellett. Az életem ismét hatalmas változás előtt. És most nem csak érzelmileg, hanem anyagilag is. És ez kiborító. Kicsit úgy érzem, megint kezdek a béka segge alá kerülni. Amúgy is, egy-két hete elindultam lefelé, de ez most betett.

Úgy tűnik válni fogunk. És úgy tűnik, megvisel. Összezavarta a fejemet ez az egész. Fáj a szívem, fáj a lelkem. Bánt a kudarc. Mert akként élem meg. Bánt, hogy nem sikerült. Bánt, hogy a mi negatív példánk számos emberre rossz hatással van. Idegesít. Zavar ez az egész. Tudom, hogy természetes. De akkor is zavar. Pörgetném az időt. Jó lenne túl lenni ezen.

Nemrég még azt hittem, begyógyult a szívem. De most egy kicsit felszakadtak a sebek. Tegnap este, amikor itt ült nálam a férjem, és beszélgettünk én csak néztem, és próbáltam megemészteni, hogy kudarcot vallottunk.Múltkor azt hittem , nem váltunk idegenné, de talán mégis. Azok vagyunk. Két idegen, aki 13 évet ajándékozott egymásnak az életéből. Néztem az oly jólismert arcot, azt az arcot, amit 13 éven keresztül szinte mindennap láttam. Ismerős volt, és mégis idegen. Nincs rá magyarázat. Ezt éreztem. Éreztem a kötődést, a közös múlt kötését, ugyanakkor a távolságot is éreztem, ami közénk ékelődött, és ami egyre nagyobb és visszafordíthatatlanná válik.

Most egy kicsit szerettem volna megölelni, hozzábújni. Nem. Nem a szerelem miatt. Az tényleg meghalt bennem. Csak jó lett volna érezni ahogy átölel. És érezni, hogy még valahol összetartozunk. Hogy valamiféle szeretet azért megmaradt bennünk. Jó lett volna zokogni a vállán. Miatta. Érte. Magam miatt. Értem. Miattunk és értünk.

A válás most nagyon rossz lesz. De bízom benne, hogy gyorsan túl leszek rajta. Lelkileg. Tartok tőle nagyon. De folyamatosan erősítem magam. És igyekszem megacélozni a lelkemet. Nehéz. Nagyon nehéz. De igyekszem...

Aszalt fügés, fetasajtos saláta

A nap fűszere: "A gyermek állandóan szembesül a kérdéssel: -Mi leszel, ha nagy leszel? Nagy bátorságot tanúsítana, aki ilyenkor a felnőtt szemébe nézne, és azt mondaná: -Én nem leszek, hanem már vagyok valami!" David Elkind

Ma valami újra, különlegesebbre vágytam...nem csak salátában. A salátában megvalósítottam ezt a vágyamat...a másik részén még dolgozom:).

Adott volt egy zacskó aszalt füge, és egy kevés fetasajt. Fényévekkel jobb lett volna, ha kéksajt az adott, de azt pár napja elnassoltam. Így hát szegény ember vízzel főz, mohó ember meg használja azt a sajtot, amit még nem nassolgatott el.   A feta sem volt rossz, az is krémesen lágy és sós, de a füge párja alapvetően a kéksajt.

A kész salátát olivaolajjal és balzsamecettel locsoltam meg. Valamiért úgy gondoltam, hogy a füge és a balzsamecet jóbarátok lehetnek. És ebben nem is tévedtem olyan nagyot:).

Bevallom, nem sikeredett tökéletesre ez a saláta, de szokatlan és különleges volt. Legközelebb rukkolát használok majd hozzá. Szerintem az jobban harmonizálna a fügével és a sajttal.

Rakott zöldséges krumpli

A nap fűszere: „A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.” Seneca

Nálam aludt a barátnőm, aki egyben kolléganőm is. Munka után bevásároltunk és ezt a rakott egyveleget készítettük.

Ami belekerült (kb. 4 embernek is elég):

3 nagy szem krumpli,

1 vörös és 1 lilahagyma

1 cukkini,

2 sárgarépa,

fél padlizsán,

2 nagy paradicsom,

250 g gomba,

1 nagy doboz tejföl,

füstölt sajt,

olaj, só, bors,

A kiolajozott tepsibe belehelyeztük a megpucolt, felkarikázott krumplit, rá a felkarikázott hagymákat, majd a cukkinit. A répát apró kockákra vágtuk és rászortuk a cukkinire. Ezután a fél doboz tejfölt rátettük a zöldségekre, majd jött a felkarikázott padlizsán, a paradicsom és végül a gomba. A tetejére ismét tejföl került. A fűszerezés úgy történt, hogy minden réteget kevés sóval meghintettünk, borsot pedig minden második rértegre őröltünk. A tepsit 180 fokos sütőbe helyeztük és háromnegyed órát lefóliázva sütöttük a zöldségeket, majd fólia nélkül még egy fél órát. Mikor már majdnem teljesen megpuhult a krumpli (ennek kell a legtöbb idő), a tetejére szórtuk a reszelt füstölt sajtot, amit egy kicsit rágrilleztünk. Ez a rakottas elég sok levet ereszt, hisz a zöldségekből rengeteg nedvesség jön ki, de ez maximum az esztétikát rontja egy kicsit, más baj nem származik belőle. Sőt. Így nem tudnak kiszáradni a hozzávalók és szaftosabb lesz az étel. Mi nem ettünk hozzá, mert későn jutott eszembe, de nagyon jó lett volna mellé valami savanyúség, talán csemege uborka, vagy cékla.

Rukkolás, mangós kuszkusz saláta

A nap fűszere:"Életre való filozófia, ha többre tartjuk egyetlen dolog elintézését, mint a több dolog miatti idegeskedést." Harry Lorayne

A recept (kb. két személyre)

100 g kuszkusz,

1 citrom leve,

2 ek olivaolaj,

só, bors,

rukkola,

mangó,

mangószósz,

szeletelt mandula,

petrezselyem.

A citorm levét, az olivaolajat, a sót és a borsot összekeverjük és a kuszkuszra öntjük, és ismét kevergetünk, majd az egészet felöntjük kb. 1,5-2 dl vízzel. Negyedórát állni hagyjuk, addig a mangót kis darabokra vágjuk, a rukkolát is összeaprítjuk. Negyedóra múlva, amikor a kuszkusz már megpuhult hozzákeverjük a többi hozzávalót, és egy kicsit még így is állni hagyjuk a salátát. A mangószósz elhagyható, de ettől egy picit pikánsabb lesz, mert édessé, ugyanakkor csípőssé teszi a salátát.  

November 20.

A nap fűszere:  

"Kisasszonyok, ne sírjatok!
A férfi mind kalandor,
Fél lába itt, fél lába ott,
Csak gondtalan csatangol.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe!

Ne nyújtsd a jajt, ne nyögd a bajt,
Ha kínja olykor elfog!
Míg nyár virít, míg lomb kihajt,
A férfi úgyse lesz jobb.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe!" William Shakespeare-Sok hűhó semmiért

Nem őt. Még mindig az illúziót siratom. Persze nem szó szerint. Illetve néha azért szó szerint. De többnyire a lelkem mélyén, legbelül elmorzsolok egy-egy könnycseppet. Az utóbbi időben érzékenyebb vagyok. Sokminden. Az időjárás. A pasik:). Hogy ezek mindig képesek fejtörést okozni. Ez hihetetlen. Vagy én okozok fejtörést magamnak. De miattuk.

Szeretem a Sok hűhó semmiért. Bár inkább a film változatot. Amiben Emma Thompson is játszott. És úgy érzem ez az idézet elég sokatmondó. Próbálom ezt súlykolni magamba. Több-kevesebb sikerrel. De azért érdekes. Mert ha valami hasonlót olvasok, akkor az hatással van rám. Segít. És most ez is segített. Ilyenkor erősnek érzem magam. És ilyenkor valahogy eltörpülnek, apró hülyeségnek tűnnek az addig szomorúságot okozó gondolataim. Most is ez történt.

Igazából csak egy pár soros bejegyzést akartam. Mert a huszadikák már nem jelentenek gondot, de azért ma eszembe jutott, hogy 13 év és egy fél. Vagy 1 év és egy fél. Attól függ melyik időszámítást nézem. De a lényegen egyik sem változtat. A féléveket mindig különlegesen ünnepeltük. Szerettünk ünnepelni. Vagy legalábbis én szerettem. És azért ma ahogy ránéztem a naptárra és tudatosult bennem hogy hányadika is van, egy kicsit összeszorult a szívem. És az is eszembe jutott, hogy vajon ő tudja hogy huszadika van? Eszébe jut még egyáltalán?

Amiket annyira vártam: 2007-es újborok

A nap fűszere: "A bornak Szent Márton a bírája."

Minden évben, "hivatalosan" Márton napjával kóstolhatóvá válnak az újborok. Nagy várakozassal voltam és vagyok a 2007-es évjárat boraival kapcsolatban. A hozzáértők azt mondják, jó év volt ez a 2007-es év, szép borok születhetnek belőle. A névnapomon feltett szándékom volt, hogy újborral ünneplek. Anyu volt olyan aranyos és ezzel a kettővel örvendeztetett meg. Még csak a Bock Rosét vetettem kóstoló alá. Nekem ízlik. Kissé szénsavas, friss, üde, gyümölcsös. Amilyennek egy rosénak lennie kell. Ha jól belegondolok, Vylyan Rosét még talán nem is ittam, ezért kiváncsi vagyok arra is.

Most hirtelen, ha azt kellene mondanom, hogy ROSÉ, akkor Bock, Dúzsi és Konyári. Talán ezeket nevezhetem favoritnak...kiváncsi vagyok Vylyan csatlakozik e hozzájuk:)))

Az álmok felvont lobogója-vagyis fénykép projekt

A nap fűszere: "Az élet egyszerű és triviális. Csak a fantáziánk lehel életet belé. Attól lesz a szárítókötélre aggatott fehérneműből az álmok felvont lobogója."  Remarque 

Talán azért tetszett meg ez az idézet, mert szeretem fantáziával megélni az életem. Néha hajlamos vagyok túl sokat képzelni dolgok mögé. De hát nem ez teszi oly csodálatossá az életet? Nem ez teszi mindenki számára egyedivé. Hogy ugyan egy dolgot nézünk, ugyanazt a dolgot nézzük, és mégis mindenki mást képzel mögé. Mást mozdít meg benne. Másképp érinti meg.

Tényleg egyszerű és triviális az élet. A legtöbb dolog, ha úgy nézzük, fekete, vagy fehér. De ez a szép az életben. Hogy ha egy kicsit mögé nézünk, már nem csak ezeket látjuk. Előkerül a tarkaság. A színek kavalkádja.   Rózsaszín, sárga, piros, kék, szürke. Előkerülnek a színek. Az élet néha sokkal színesebb, mint hisszük. Ha a "színfalak" mögé nézünk észrevesszük, hogy jóval színesebb az egész, mint azt gondoljuk. De ehhez a dolgok mögé kell nézni. Mert ugyan elfogadhatjuk, hogy minden egyszerű és triviális, hiszen minden egyszerű és triviális, DE a leegyszerüsített vonalak mögött mindig felsejlik valami több, valami különleges, valami, amit csak mi látunk meg. Ezért szép az élet. Mert igen is, lehet a szárítókötélre aggatott fehérneműből az álmok felvont lobogója... És nem csak lehet. Ha nem félünk, akkor az is lesz...az álmok felvont lobogója. A MI álmunk felvont lobogója. A SAJÁT álmunk felvont lobogója.

Mi is oly csodálatos az írásban? Az, hogy a bejegyzést nem ezért kezdtem el. Arról akartam írni, és most már fogok is, hogy ma végre egy kis tetterő szorult belém. Mostanában nem sok mindent csinálok a lakásban. Értem ezt a rámolászásra, pakolásra és ilyenekre. De ma este végre egy kicsit előre léptem. Nemrég előhívattam jópár olyan fotót, amiket ki akartam tenni a falra, lecserélve a férjemmel közös fotókat. És végre most este neki álltam. Keretbe tettem őket, és az üresen árválkodó szögekre akasztottam. Csak az a baj, hogy nem volt olyan sok árva szög, mint ahány képet fel szeretnék tenni. Én pedig sajnos szerszám nélkül maradtam, így nem tudok újakat beütögetni. És ez most bosszant. Asszem holnap beszerzek pár alapvető barkács szerszámot...És szép lassan tovább csinosítom a lakást. 

Változások

A nap fűszere: Változás nélkül valami alszik bennünk és ritkán ébred fel. Az alvót fel kell ébreszteni. Frank Herbert

Egyik nap utaztam a mozgólépcsőn. És már pontosan nem is tudom melyik reklámplakátról. Azt hiszem egy könyvet reklámozóról eszembe jutott, hogy mennyire nem olvasok az utóbbi időben. Ez szinte hihetetlen, mert régebben az egyik könyv még ki sem hűlt olvasás után, a másik már ott volt a kezemben. Pedig éppen Vavyen Fable Halkirálynő sorozatának egyik részét olvasom. Immár vagy három hónapja. És még a felénél sem tartok. Bár ez nem csoda, mert jó ha egy-egy oldalt elolvasok egy héten. Az olvasás mellőzése egy gondolatsort indított el a fejemben. Elkezdtem összeszedegetni, hogy pontosan mik is azok a dolgok, amik az utóbbi három hónapban megváltoztak az életemben. Hogy úgy mondjam eltűntek az életemből. Értem itt azokat a dolgokat, amelyeket azelőtt rendszeresen csináltam, amik érdekeltek, amikért lelkesedtem, amik az életem fontos részeit képezték.

Dolgok, amik változtak bennem:

olvasás: amióta a férjem elköltözött valahogy nem volt kedvem olvasni. Valami összefüggés biztosan van a két dolog között, de igazából inkább az okozta a változást, hogy annyi minden mással kezdtem el foglalkozni, hogy nem maradt időm rá. És igazából ahelyett hogy megnyugtatott volna, mint annyiszor máskor, inkább idegesített. Nem kikapcsolódás lett számomra, csak nyűglődés. Bár az utóbbi pár napban talán ismét változás indult el. Újra elkezdtem esténként olvasni, és élvezem is ezt az időtöltést. Úgyhogy remélem lassan visszatérek régi, kedvenc elfoglatságomhoz.  

leslie l. lawrence: szinte az összes könyve megvan nekem. ha valami, akkor ezek a könyvek mindig jobb kedvre derítettek. Nagyon szeretem a stílusát. Emlékszem, amikor még főiskolára jártam, sokszor vizsgaidőszak környékén jelentek meg új könyvei, és mindig nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne essek azonnal neki az olvasásnak, és kivárjam a vizsgák végét. Most egy könyvét félbehagytam. Egyszerűen nem bírtam végigolvasni. Ami régen nem zavart, vagyis hogy hasonló forgatókönyv alapján zajlanak a történetek, az most el kezdett idegesíteni. És még az sem dobott fel, amikor a napokban megláttam, hogy megjelent az új könyve. Erre még nem volt példa. Aztán anyu megvette névnapomra, és most kiváncsian várom, hogy visszajön e a lelkesedésem, vagy sem.

főzés: erről a problémámról már írtam. A salátákon kívül talán egy kezemen meg tudom számolni, hány "rendes" ételt készítettem. Igazából nem hiányzik a főzés, csak akkor, amikor vásárolok, vagy piacon vagyok. Akkor megbámulom a szebbnél szebb hozzávalókat, potenciális lehetőségek jutnak eszembe a felhasználásra, de ennél tovább nem jutok. Enni változatlanul szeretek, de főzni nincs kedvem.

akaraterő: az edzések terén szinte változatlan. Szerencsére. Mert ha nem lenne az, akkor szőrnyű nagy baj lenne. Így sem tökéletes a helyzet. Ugyanis az utóbbi hetekben, talán hónapokban nem bírok magammal. Folyamatosan ehetnékem van. És sajnos nem csak a kívánság van meg bennem, hanem engedek is a kísértésnek. Ennek következtében kissé szűkek lettek a ruháim. És ezt nagyon utálom. Főleg az édességek terén nem ismerem a határt. Nem csak hogy nem tudok ellenállni, hanem a mértékletességet is sokszor elveszítem. Mindig megfogadom, hogy most már aztán úrrá leszek ezen, hisz az édesség nem uralkodhat felettem. De most úgy érzem leejtőn vagyok. Tudtam, hogy létezik cukorfüggőség, azt hittem sikeresen kigyógyultam belőle. De most sajnos megint visszaestem. Viszonylagos szerencsémre a kompenzálás még megy valamennyire, bár abban sem vagyok a régi. Még jól érzem magam a bőrőmben. Csak vajon meddig?

céljaim: ezek egyértelmű, hogy változtak. Új élet. Új célok.

született feleségek: régen a kardomba dőltem volna, ha egy részt is kihagyok. Mostanában pedig épp hogy eszembejut, hogy ja tényleg, ma este van. Volt hogy elaludtam rajta, volt, hogy  totál elfelejtettem. Soha nem hittem volna, hogy így leszek ezzel a sorozattal. De már nem érdekel annyira.  

szökés: az első évadot végignéztem. A másodikat kölcsönkaptam. Már nálam van két hónapja és az első részt sikerült csak megnéznem. Olyan szinten nem érdekel, hogy magam is csodálkozom rajta. Szerettem ezt a sorozatot. Érdekelt. És most tessék. Teljesen hidegen hagy mi is történik Michellel...

tv: maga a tévézénés is teljesen lekerült a napi programomról. Csak akkor kapcsolom be, ha dvd-t nézek, vagy ha eszembejut a született feleségek. Amióta átköltöztünk ebbe a lakásba érezhetően lecsökkent a tévénézessel töltött óráim száma, köszönhetően annak, hogy nem fizettünk elő kábeltv-re. De ennek ellenére azért az antennával is fogható csatornákat azért mindig előszeretettel néztem. Most szinte fizikai rosszullét fog el, ha arra gondolok, hogy bekapcsolom és nézem a műsort. Egy kicsit szentségtörésnek érzem. Bár ezt az érzésemet nem tudom megmagyarázni. De mégis valami ilyesmit érzek. Ennek ellenére most azt vettem a fejembe, hogy veszek egy LCD tv-t. Mert ugyan tv műsort nem nézek, de dvd filmeket annál inkább.

hírek: régebben azért  szinte mindennap megnéztem a hiradót, és olvastam az origót. Most egyiket sem teszem. Tulajdonképpen semmi információval nem rendelkezem a világ eseményeiről. Csak annyit tudok meg néha néha, amennyit mások a fülem hallatára kitárgyalnak. Ezt a változást abszolút nem bánom. A hírekben úgyis általában borzalmak vannak, az meg nagyon nem hiányzik a lelkemnek.

gasztronómia: azelőtt napi rendszerességgel olvastam a kedvenc gasztroblogjaimat. Amiből elég sok van, úgyhogy ez kellemes, hosszantartó kikapcsolódást eredményezett. Most jó, ha két-három hetente végigfutok rajtuk. Megállapítom, hogy ez is milyen jó, azt is de szívesen enném. És ennyi. A gasztronómia fizikai, azaz evős része érdekel. Sajnos. De az viszont nagyon. Csak mostanában nem nagyon van kivel étterembe járnom, így ennek a szenvedélyemnek nem tudok igazán hódolni.

Ami megmaradt (a teljesség igénye nélkül): rendszeres edzés, még mindig imádom a Jóbarátok sorozatot, filmek és kb. ennyi. Ennyi jutott most eszembe. Persze biztos van még egy csomó minden, de hirtelen ennyi...

Saláta savanyú káposztával

A nap fűszere: "A közgazdász az a szakértő, aki holnap tudni fogja, hogy azok a dolgok, amiket tegnap jósolt miért nem következtek be ma." Laurence J. Peter

/én mondom. ez nagyon igaz :))))/

A véletlenek összjátékának köszönhetően készítettem ezt a salátát. És azt kell, hogy mondjam, az utóbbi idők salátáinak egyik legfinomabbja lett. Az edzésről hazafelé jövet már azt tervezgettem, hogy milyen salátát dobjak össze vacsorára. Már megint egy tonhalasat? Vagy balzsamecetes magosat? Vagy a szokásos céklás majonézeset? Végül meggyőztem magam, hogy tonhalsaláta legyen. Aztán kinyitottam a hűtőt, és szembenézett velem egy zacskó savanyúkáposzta, amit pár napja anyuéktól hoztam és persze teljesen elfelejtettem. Amikor szert tettem rá, akkor voltak elképzeléseim, hogy például ananászos káposztasalátát kreálok belőle, de mivel tényleg totál elfelejtettem,  így nem vettem hozzá ananászt. Ahogy szembetaláltam magam vele, egyértelművé vált, hogy a saláta egyik alapvető eleme lesz. Ha még be tudok szerezni ilyen finom savanyúkáposztát, akkor bátran ki merem jelenteni, az elkövetkezendők egyik slágere biztosan ez a saláta lesz.

Amiket beledobáltam:

zacskós salátamix, koktélparadicsom, tisztességes mennyiségű, apróra vágott savanyúkáposzta, sárgarépa, alma, konzerv kukorica, napraforgómag.

Az öntet a nálam szokásos volt, vagyis natur joghurt, majonéz, erős pista, és édesítőszer.

Jut eszembe, vészesen fogy a majonézem. Ezt orvosolni kell, különben jajj nekem:)